A sport hosszú évtizedeken keresztül mindig meghatározó volt a Magyar Rádió műsorában. Azok pedig, akik ezt közvetítették nekünk, hallgatóknak, mindent megtettek azért, hogy úgy érezzük, ott vagyunk magunk is a helyszínen. Hányan vagyunk, akik "láttuk" a Wembley-ben lőtt gólokat, "láttuk" Iharos vagy Rózsavölgyi izzadó arcát, "hallottuk" lihegésüket világraszóló futásuk idején…

A Rádió sportriporterei - Szepesi György tanítványai - voltak azok, akik mindezt az élményt televízió híján is láthatóvá tették számunkra. Hosszú évtizedeken át ők voltak a Rádió leghíresebb, legmegbecsültebb munkatársai. Ők, akik valahogy minden nyelven és minden körülmény között kapcsolatot tudnak teremteni idegen emberekkel, furfanggal vagy rafinériával a legelzártabb helyszínekre is bejutnak valahogy – és odavarázsolják az eseményt a mi otthonunkba. Ők azok, akik hosszú perceken át fejből, papír nélkül képesek sorolni az eredményeket, a gólokat, métereket, századmásodperceket - és mindezt gördülékenyen, magyarul.
Mára sajnos töredékére csökkent a sportközvetítésekre szánt idő – ki tudja, miért. Televíziót nézni nem lehet akárhol, a rádió viszont mindenütt szólhat: autóban, vonaton vagy buszon is.
Novotny Zoltán a nagy generáció egyik tagja, aki valahogy a helyén maradhatott a megtépázott sportosztályon. És úgy tűnik, semmit sem változott hangja, stílusa.
Hozzáértők valószínűleg nálam sokkal pontosabban tudják leírni, mitől ő a legjobbak egyike; én hadd vegyek elő egy másik nézőpontot.
A Rádióban, a bemondók pihenőszobája környékén van (vajon megvan-e még?) egy tabló, amelyen a 60-as, 70-es évek bemondóinak fényképe látható. És az akkori legendás arcok - Körmendy László, Dömök Gábor, Egressy István, Bőzsöny Ferenc, Debrenty Piroska, Erdei Klári és a többiek - között ott van a fiatal Novotny Zoltán képe is. Hozzáteszem: akkor ebbe a csapatba felvételt nyerni sokkal nehezebb volt, hiszen a bemondó volt a „Rádió hangja”. Ez az előképzettség nem vész el - Zoli a mai napig a legszebben és legigényesebben beszélő rádiósok közé tartozik.
Az már nem is meglepő, hogy - a sportriporterek jó részéhez hasonlóan - nem elégszik meg a sportközvetítésekkel. A Terepjárótól a Szív küldiig, vagy az Éjszakáig sokfelé vállal részt a műsorkészítésből. Nem tagadja meg tanári képzettségét: amikor még nem volt igazán divat szeretni vagy idézni Márai Sándort, ő éjszaka rendszeresen idézett a Füveskönyvből, felolvasott legkedvesebb verseiből, hirdetve a tudást, a műveltséget, tanítva, mesélve.
Amikor adófőszerkesztő volt, nagyon másképp szólt a Petőfi rádió.
Tudom, azt mondják: jó az öreg a háznál. De ez nem rólad szól. Te nem vagy öreg, Zoli! Még csak 70 vagy.
Isten éltessen!