Na, mostan aztán már lehet hetvenkedni.

Bár erre te sohasem voltál képes és tartok tőle, ez már így is marad. Szerencsére!

Sokunk életében te vagy a nyugalom, a mindenhez értő polihisztor, aki két lábon jár, mint a lexikon, és akit azonnal hív a feleségem, ha kedvenc játékában elakad.

Mondván: inkább egy telefon a Zolinak, mint hosszú keresgélés a könyvekben.

A lassan már csak néhányunk számára fontos Calypso Rádióban szavaltál, irodalomra, történelemre tanítottad a hallgatókat úgy, hogy ezt mind észrevétlenül tetted és bizony a hallgatók várták a pénteket és NOVIT, bár egyszer-egyszer keresni voltál kénytelen két barátunkat, akik sokszor csoszogtak nem éppen irodalmi ihletésű helyekre.

A Petőfin főnököm voltál, a Calypsóban főnököd voltam. Milyen érdekes, hogy ez csak nekünk nem tűnt fel.

Mi, ha kellett, költöztünk – ennyi könyv csak könyvtárakban található –, teniszeztünk, aminek kezdetét is neked köszönhetem (Expressz iroda, lépcsőház), barátainkkal végigettük életünk nagy részét (Szűcs Ferit nem felejthetjük) és a pénteki közös ebédek ma is nagyon fontosak.

Lottózunk – egy idő után ki is fizetem –, az évtizedek alatt egy-két hármasunk is volt (csak szerényen, nem való nekünk a telitalálat). Szerelmed a sport, a birkózás, a súlyemelés, a cselgáncs, fontos a jó levegő és a versenyeket körbevevő „illat”.

Bár az olimpiákon még mindig dohányoznak és Pekingben is az ötödik emeletig ért a por – szerencse, hogy a tizediken laktál.

A fontos, hogy te vagy a nagy utazók között az egyetlen, aki minden igényt kielégítő módon tud felvilágosítást adni a világ jó néhány repülőterének illemhelyéről, annak tisztaságáról és elhelyezkedéséről.

(Én még mindig várom az erről szóló könyved!)

 

Zolikám! Még sok-sok kalandot és örömet!

Élj sokáig, nagyon boldog születésnapot kívánok!

 

A „Smirgli”, született: B. Tóth László

 

U.i.: Mit is mondott Leonardo Da Vinci?