Nagy örömöt szerzett, amikor értesültem a Novotny Zoltánt 70. születésnapján köszöntő kötet tervéről, ezért szívesen teszek eleget Lantos Gábor szerkesztőségvezető kérésének, hogy írjak rövid előszót az itt következő 70 írás elé. S mivel ez a bevezető, néhány mondata előbb születik meg, mint ahogy az ünnepeltet méltató írásokat olvashattam volna, ezért a szó igazi értelmében ez nem is előszó, hanem a 71. köszöntő, ha a dolog természete szerint most a könyv elejére is kerül.

 

Az biztos, hogy hangját sokkal előbb ismertem meg, mint őt magát. És ez nem volt rossz kezdet. Novotny Zoltán baritonja – akár sikerekről, akár kudarcokról tudósított – akkor még személyes ismeretség nélkül is rendkívül rokonszenvessé tette őt számomra. Nyilván sokan vannak ezzel így, hogy a rádióban hallott hang alapján a hang gazdájáról is kialakul bennük valamilyen kép. Magam azt tapasztaltam, hogy csak a legritkább esetben kellett revideálnom később az első hanghatások után megformált, először talán valóban fiktív portrét. Novotny Zoltánét sem kellett.

 

És azt sem hallgathatom el, hogy amikor a hangjával való megismerkedés után kb. két évtizeddel – az ékszerdoboznak nevezett Kőszeg lelkésze voltam akkor – valakitől megtudtam, hogy Novotny Zoltán egyházunk hitét gyakorló tagja, a hír megörvendeztetett, sőt: még büszke is voltam rá. Hiszen – mi, idősebbek jól emlékszünk erre – abban az időben nem volt magától értődő, hogy a közélet szereplői vállalják az ilyen elkötelezésüket.

 

Azóta persze sor került a személyes megismerkedésre is. Ezért Novotny Zoltán már számomra sem arc nélküli hang, hanem tiszteletreméltó, szimpatikus, hiteles Ember, aki „mellesleg” riporter, a Protestáns Újságírók Szövetségének elnöke és aranytollas újságíró – és remélem, sokak számára példakép és mester is.

 

Tudom, hogy nemcsak sokmillió rádióhallgató és tévénéző, hanem több százezer evangélikus egyháztagunk nevében is mondhatom: Isten éltesse a 70 esztendős Novotny Zoltánt! Ad multos annos!

 

 

 

                                                              Ittzés János

  a Magyarországi Evangélikus Egyház

elnök-püspöke